„Két összetevője van a vereségnek. Az első, ahogy a mérkőzést kezdtük: a 13. percben kaptuk az első gólt, mégis csak egy gól volt az előnyünk. Arra készültünk, hogy nagyon erős kezdéssel, sok lerohanással elbizonytalanítjuk az ellenfelünket. Ez nem nagyon sikerült, mert ugyan nem kaptunk sokáig gólt, de a hibáikat nem tudtuk kihasználni, mi is rengeteget hibáztunk. Ez az első és nagyon fontos tényező. Nagyon kevés gólt lőttünk, már visszatérő problémánk, hogy ziccerekben, csak a kapussal szemben sorra elhibázzuk a lehetőségeket. 8-8 volt így a félidő, itt még azt gondoltam, elérhetjük a célunkat, ha rosszul is kezdtünk, és fel voltunk arra készülve, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk Kisvárdán.

A másik fő oka a vereségünknek, hogy a szünet után számos fordulópontja lehetett volna a mérkőzésnek, de ezeket a lehetőségeinket nem tudtuk megragadni. A 49. percben sikerült egy gólra feljönnünk, de innen folyamatosan felváltva kaptunk és lőttünk gólokat, ezért nem voltunk képesek átlépni azt a határt, ami a fordításhoz kellett volna. A végjátékban is mi támadtunk a döntetlenért, de számomra érthetetlen módon meg sem kíséreltük a kapura lövést, ziccerben visszafordult a játékosom egy kialakított helyzetnél. Azt gondolom, hogy ez vissza nem térő alkalom volt, két fontos pontot hagytunk ott, ez mindenképp kötelező győzelem lett volna a csapat számára.“

Mi okozhatja azt, hogy idegenben ennyire nem megy a csapatnak a bajnokságban?

„Egy picit különválasztanám az eddigi meccseinket, mert bár Dunaújvárosba és Siófokra is győzelmi szándékkal mentünk, de ők azért közvetlen ellenlábasaink – nem lebecsülve a Kisvárda csapatát –, bónusz lett volna, ha náluk tudunk nyerni. Ellenben a tegnapi vereség elfogadhatatlan, ráadásul leszögezhetjük, hogy a Kisvárda folyamatosan jobb lesz az idő múltával, mert ennyi új embernek idő kell az összeszokáshoz. Ez a meccs kötelező lett volna. Még keresem az okokat, azt gondolom, ez is fejben dőlt el. Nem mondhatjuk, hogy a Fehérvár táblát elhagyva ennyire vagyunk képesek, hisz erre az EHF Kupa első fordulója is rácáfolt, amikor az országhatárt is átléptük. Ezen dolgozom, hogy sikerüljön elkerülnünk ezeket a kisiklásokat. Volt sanszunk, a sok fordulópont lehetőségének valamelyikével élnünk kellett volna, a felelősséget felvállalva meg kellett volna fordítanunk a mérkőzést.“

A hétvégén ismét átlépitek a határt, Romániában játszotok az EHF Kupa második fordulójában.

„A kupameccsnek mindig megvan az a sajátossága, hogy van egy visszavágó és ezzel együtt javítási lehetőség is, de ehhez mindig az kell, hogy az első mérkőzésen, bárhol is legyen, olyan eredményt kell elérni, hogy a visszavágóra jó kiindulópontot teremtsen. Mindenképp nagyon nehéz mérkőzésre számítok. Erről a román csapatról sem mondhatni, hogy tündökölne a saját bajnokságában, ahogy a mi tabellán elfoglalt helyünk is jóval a valós tudásunk alatti helyzetet mutat. A román ellenfélnek is sok jó játékosa van, plusz magyarként várhatóan nehéz hangulatban lesz részünk, ezen a csapatnak túl kell tudni lépnie, és olyan eredményt elérnie, amit a visszavágón a mi javunkra fordíthatunk. A mérkőzés viszonylag szokatlan időpontban, vasárnap délelőtt 11-kor [Magyarországon 10 órakor] lesz, ezért már pénteken elutazunk, és a román csapat vendégeként két napot töltünk Romanban, a helyszínen edzünk. A mai nap a Kisvárda elleni hibák értékelésével telik, majd átváltunk a videó-elemzésben a HCM Roman játékára. Olyan feszes a meccsprogram, hogy nem lehet sokáig nyalogatni a sebeinket, de tanulni kell mindenből! Nagyon szoros eredménnyel szeretnénk hazautazni.“

fkc.hu
Fotó: Horváth Gyula