Rózsás Josephine, az Alba Fehérvár KC irányítója: 

„A Mosonmagyaróvár elleni meccs első félidejében történt, hogy mentem cselezni, és amikor az egyik védőt megvertem, ő rálökött a másik óvári védőjátékosra, kettejük közé húztam a kezem, és úgy rántottak le. A könyököm fölé érkeztem a földre, és ezáltal a felkarcsontom ugrott ki a helyéről, melyet a kórházban sikerült visszatenni, miután mentővel rögtön odaszállítottak. Gipszsínt kaptam, jelenleg az MR eredményét várom, ami kedden lesz meg. A kontrollröntgen alapján már a helyén volt az ízületem, úgyhogy hála Istennek nincs erős fájdalmam. Kezelem, gyulladáscsökkentőt szedek rá, amit tudok, mindent megteszek a gyógyulás érdekéban.”

Mennyire gátol a hétköznapokban, hogy mindent „félkézzel” kell végezned?

„Most erősítem a balkezem, azt nem mondom, hogy újra kell tanulnom mindent, mert mint kézilabdázó többet használtam a bal kezemet is például passzoknál, ütközéseknél, ezért nem vagyok annyira ügyetlen ballal sem, de nyilván bele kell jönnöm átmenetileg. A rehabilitációt türelemmel kell majd végig csinálnom, persze jó lenne mihamarabb visszatérni, de a legfontosabb, hogy maximálisan rendbe jöjjön a karom, minden úgy legyen, ahogy annak lennie kell. Rengeteget fogok dolgozni ezért. A másik kezemmel és a lábaimmal tudok majd mozogni már hamarosan.”

Tudjuk, hogy rendkívül jó fizikumú játékos vagy, aki ritkán szokott megsérülni; mennyire volt nagy ijedtség Benned most a történtek után?

„Először nem is éreztem a fájdalmat, csak ránéztem a karomra és láttam, hogy valami nagyon nincs rendben. Kicsit besokkoltam, majd megjelent a fájdalom, és nem is tudtam másra koncentrálni. Mellettem volt Lackó [Bíró László], a gyúrónk; benne bízom nagyon, ő próbált nyugtatni, illetve az ellenfél gyúrója is segített, amit ezúton is köszönök. Amikor helyre tették a kezem, csökkent a fájdalom. Nem mindennapi eset ez, és valóban nem is igazán volt még hasonlóban részem, ezért volt bennem némi ijedtség.”

albakezi.hu

Fotó: Nagy Gergő