A 2004/2005-ös szezon nemcsak trófeát hozott, hanem örök emlékeket is azoknak, akik a gólvonalon álltak érte
A 2004/2005-ös szezonban valami olyasmi történt Székesfehérváron, amit még ma is nehéz teljesen feldolgozni. Egy papíron esélytelen csapat nekivágott az EHF-kupa küzdelmeinek, és minden akadályt legyőzve felért Európa tetejére. Ennek a győzelemnek rengeteg hőse volt, de különleges szimbóluma lett három kapus is, akik három különböző generációt képviseltek: Sugár Tímea, Fekete Csilla és Kátai-Trimmel Brigitta. Három teljesen eltérő pályaív, de egy közös történet. Az ő szemszögükből idézzük most fel ezt az emlékezetes szezont – és azt is, hogyan formálta át életüket a kézilabda.
Sugár Tímea – fájdalommal, hittel és vezetőként a csúcsra
Sugár Tímea nemcsak a Cornexi-Alcoa első számú kapusa volt a 2004/2005-ös idényben, hanem egyfajta érzelmi és mentális tartóoszlopa is az együttesnek. Szenvedélyes, maximalista személyisége, tapasztalata és fájdalomtűrő képessége kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat minden „külső” esélytelenség ellenére fordulóról fordulóra legyőzte a nagyobb nevű ellenfeleket.
„Mérhetetlen győzni akarás hajtott minket előre” – emlékszik vissza.
Nem túlzás: allergiás rohamot követő életmentő injekcióval lépett pályára, törött ujjakkal, leszakadt körmökkel védett tovább, mintha mi sem történt volna.
„A kupa felemelésével egy egész pályafutás, az összes szenvedés értelmet nyert.”
A csapat sikere számára mindig is többet jelentett egy szimpla aranyéremnél. Abban a különös kohézióban, ami ezt a társaságot jellemezte, kulcsszerepet játszott a mentalitás.
„A csapat erejét a sokszínűsége adta. A fiatalok lendülete és az idősebbek rutinja nem kioltotta, hanem erősítette egymást. Edinával [Szabó Edinával] megtaláltuk a közös hangot: ő olyan edző volt, aki a munkában hitt, és a játékost partnernek tekintette.”
A visszavágó előtti hét különösen emlékezetes maradt számára: beázott csarnok, sötét, csúszós edzések, és a hír, hogy Győrben már behűtötték a pezsgőket – mégis hitték, hogy képesek fordítani.
„Ugyanannyi energia kell ahhoz, hogy higgyünk benne, mint ahhoz, hogy ne. Akkor miért ne hinnénk?” – mondta nekik Edina. És ez a hit lett a győzelem kulcsa.
Susu pályafutása 2007-ben ért véget, nem saját döntésre: tizenegyedik műtétje után a klubvezetés felajánlotta a felnőtt kapusedzői szerepet. Ez lett új élete első lépése. Azóta pedig folyamatosan épít: ma a férfi NB I-es Budakalász kapusedzője, az utánpótlásban is tevékeny, valamint alapítója és vezetője a Sugár Tímea Kézilabda Kapusképzés Alapítványnak, amely évről évre mentorprogramot és kapustábort szervez. Oktatóként és előadóként is aktív, munkáját az MKSZ albizottságában is elismerik. Ahogy ő fogalmaz:
„Ez volt a második életem kezdete. És most, hogy már én adom tovább a tudást, újra és újra visszatérek 2005-höz. A győzelemhez, ami megmutatta, hogy a szív, a hit és az akarat a legnagyobb fegyver.”
Fekete Csilla – ahol megjelenik, jön a feljutás is
Fekete Csilla számára az EHF-kupa megnyerése szintén pályafutása egyik csúcspontja volt – de ő sem állt meg itt. Romániai, majd hat évnyi spanyolországi légióskodás következett, ahol több klubnál is maradandót alkotott.
„Spanyolországban csodás élmény volt a málagai csapat, ahol a másodosztályból harcoltuk ki a feljutást. Strandkéziben spanyol kupaezüstig jutottunk – felejthetetlen volt.”
Később Svájcban és Németországban is játszott, és valahogy mindig az lett a sorsa, hogy a csapata vele együtt lépett szintet:
„Viccelődnek is velem, hogy ahova megérkezem, az a csapat mindig feljut.”
2022-ben, hosszú küzdelmek után térdprotézist kapott, és úgy tűnt, végleg elköszön a játéktól. De a sors újabb fordulatot hozott:
„A 2024/25-ös szezonban kapusgondok miatt újra pályára léptem, most pedig a 2025/26-os idényt egyedül fogom végigvédeni.”
Svájcban egy óragyártó cégnél dolgozik főállásban, emellett a klubjában elnökségi tag, kapusedző, női felnőttcsapat játékosa és edzője, sőt, utánpótlás-csapatokat is vezet. Emellett trénerképzésen, tanfolyamokon vesz részt, nemrég például tűzoltó és elsősegélynyújtó kurzust végzett. Csilla élete tehát ma is a kézilabda körül forog – csak már sokkal több szerepben, mint játékosként valaha.
Kátai-Trimmel Brigitta – egy különleges kezdés, ami egész életre megmarad
A három kapus közül Kátai-Trimmel Brigitta a legfiatalabb. A 2004/2005-ös szezonban mindössze 15 évesen lett a felnőtt keret tagja – óriási megtiszteltetés volt számára, hogy olyan nevekkel edzhetett együtt, mint Sugár Tímea vagy Siti Bea.
„Szabó Edinának rendkívül hálás vagyok, megalapozta a jövőmet. Lehetőséget kaptam tőle, hogy NBI-es kapus lehessek.”
Bár a visszavágón betegség miatt nem lehetett jelen, a csapat győzelmét otthonról, családja körében ünnepelte.
„Soha nem felejtem el azt az érzést, ahogy a tv előtt izgultunk. Az a csapat a szívével győzött – Sugár Timi például törött lábfejjel is végigjátszotta.”
Brigitta karrierje nem tartott sokáig – a 2014/2015-ös szezon végén visszavonult. Döntésében több tényező is szerepet játszott, de ahogy mondja, nem bánta meg.
„Nagyon értékes embereket ismerhettem meg a sport által, és a mai napig hálás vagyok azokért az évekért.”
Jelenleg egy elektronikai cégnél dolgozik, és nemrég új fejezet kezdődött az életében: április 1-jén megszületett kislánya. Bár már nem aktív sportoló, a kézilabda emléke örökre vele marad.
Három kapus, három különböző út – de egy közös emlék: a 2004/2005-ös szezon. Volt, aki végig a pályán állt, volt, aki csak tanult a nagyoktól, de mindannyian részesei voltak annak a csapatnak, amely történelmet írt. Ők nemcsak a kaput védték, hanem a hitet is: hogy együtt bármit el lehet érni.
albakezi.hu
2025.05.21 18:25
