A sikerhez vezető úton nemcsak a pályán lévők járulnak hozzá a döntő mozzanatokhoz. Vannak, akik a mindennapok során, sokszor a reflektorfénytől távol végzik el azt a munkát, ami nélkül egyetlen csapat sem lehet igazán egységes és eredményes. Rácz Marianne kapusedzőként, Hirt Károly pedig atlétikai edzőként járult hozzá a 2004/2005-ös idény legendás EHF Kupa-győzelméhez. Szakmai felkészültségükkel, következetességükkel és emberi hozzáállásukkal biztosították, hogy a játékosok nemcsak fizikailag, de mentálisan is készen álljanak a kihívásokra.

„A hit ereje és a csapat ereje” – Rácz Marianne visszaemlékezése
A Cornexi-Alcoánál akkor kapusedzőként dolgozó Rácz Marianne számára nem kérdés, melyik pillanat maradt örökre emlékezetes: „A Ferencváros otthonában aratott győzelem utolsó utáni másodpercei... Az a döbbenet az arcokon, miközben mi ünnepeltünk – azt nem lehet elfelejteni. Az első csoda ott kezdődött, és ezzel kinyílt az út az EHF Kupa döntője felé.”
Mégis talán ennél is erősebben él benne a győri vereség utáni pillanat: „Hat góllal kaptunk ki, a lányok lehajtott fejjel jöttek le, a győriek ünnepeltek, szólt a We Are the Champions. Sokaknak már a képzeletbeli kupa is a kezükben volt...” De jött az edzői biztatás: „Ez még nincs lefutva! Ha a Győr elhiszi, hogy övé a kupa, az nagy hiba. Nekünk ez egy lehetőség, hogy teher nélkül, de hittel menjünk neki a visszavágónak.”
A jégcsarnokbeli visszavágó pedig örökre sporttörténelem marad: 28-19 és a megnyert EHF-Kupa – húsz év távlatából is felfoghatatlanul felemelő élmény.
A csapatról ma is tisztelettel beszél: „Sikerre éhes fiatalok, rutinos válogatott játékosok, elhivatott szakmai vezetés. [Szabó] Edina profizmusa és hite mindenkit magával húzott. Székesfehérvár városa, a klub elnöke és a támogatók is szorosan a csapat mögött álltak – kellett ez a háttér is a sikerhez.”
Marianne tíz éven át volt kapusedző, ebből hosszú időt töltött Érden, ahol hatszor szerzett bronzérmet a csapata a Győr és az FTC mögött. Az edzői pályát 2020-ban zárta le; de sportági elköteleződése ma is töretlen: az MKSZ Nemzetközi Bizottságában segíti a kézilabda hazai munkáját.
„Most már ‘aktív nyugdíjasként’ járom az országot bakancslistás kirándulásokon, kertészkedés közben, de az ilyen csodákat – mint amit akkor átéltünk – sosem felejti az ember.”

„Egy másik világban is otthon lenni” – Hirt Károly emlékei a csapattal
Hirt Károly atlétikaedzőként és sportvezetőként már saját sportágában is komoly pályát tudhatott maga mögött, amikor Szabó Edina felkérésére csatlakozott a kézilabdás lányokhoz – erőnléti edzőként.
„Abszolút kívülállóként kerültem be, teljesen más világ volt. De a közeg, a csapat, a lányok befogadóak voltak, és Edina mellett rengeteget tanultam. A három év alatt nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagy élmény volt ebben a közegben dolgozni.”
A jégcsarnokbeli EHF Kupa-győzelem pedig maradandó élmény: „Ahhoz tudnám hasonlítani, amit akkor éreztem, mint amikor saját atlétáim értek el nemzetközi szintű eredményeket. Felemelő, szinte katartikus érzés volt.”
A csapat összetétele szerinte is rendkívüli volt: „Rutinos, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező játékosok és ambiciózus fiatalok voltak együtt – olyan elegy, ami nem mindennapi. Edina hitelessége volt a vezérfonal, amit ő kitalált, azt a csapat végigvitte.”
Bár hosszú távon nem maradt a csapatsportágaknál, korábban két idényt a székesfehérvári focicsapatnál is erőnléti edzőként töltött. A kézilabdásokhoz később még rövid időre visszatért, de – mint mondja – az már más volt.
2025 tavaszán, 70 évesen adta át az Alba Regia Atlétikai Klub elnöki posztját, amelyet 23 éven át töltött be. A klub időközben komoly fejlődésen ment át, Karcsi vezetőként és edzőként is sok hazai és nemzetközi sikert élhetett át.
„Ma már nyugdíjas vagyok, de a klub új vezetése felkért néhány részfeladat ellátására – ezeknek szívesen teszek eleget. A kézilabdás időszak pedig örökre velem marad. Egy másik sportág, egy másik világ – de otthon éreztem magam benne.”
A csapat igazi ereje gyakran a háttérben dolgozó szakemberek tudásában rejlik. Rácz Mariann és Hirt Károly munkája nélkül a 2004/2005-ös szezon nem lett volna ugyanaz – ők voltak azok, akik a kapuban és a futópályán is segítettek minden játékosnak elérni a saját maximumát. Köszönjük nekik, hogy részesei voltak ennek az emlékezetes évnek – és hogy csendben, de rendíthetetlenül támogatták a csapatot a győzelemig vezető úton.
albakezi.hu