"A saját magukba vetett hit mindennél fontosabb" - amikor minden összeállt egy történelmi győzelemhez
A 2004/2005-ös szezonban az Cornexi-Alcoa együttese olyan utat járt be, amelyre a klub történetében és a magyar kézilabdában is kevesen számítottak. A Szabó Edina vezette csapat elképesztő menetelést mutatott be az EHF Kupában, és végül egy emlékezetes győzelemmel megnyerte a sorozatot.
A jubileum apropóján most négy egykori játékos – négy különböző karakter, négy különböző út – idézi fel az akkori pillanatokat, a közös küzdelmeket, és azt, hová vezette őket az élet húsz évvel később. Kordyuk Elena Oroszországból érkezett újoncként, Vaszari Virág fiatal magyar tehetségként lépett a nemzetközi színtérre, Viktoriya Uljanich védőspecialistaként írta be magát az emlékezetbe, míg Brecska Barbara hosszú külföldi karrierje során is büszkén emlékezett vissza fehérvári éveire.
Elena Kordyuk
Az orosz jobbátlövő, Elena Kordyuk pályafutása egyik legmeghatározóbb szezonját élte át 2004/2005-ben. Fehérváron töltött első évében nemcsak kupagyőzelemnek örülhetett, de olyan közösségre talált, amely hosszú távon is hatással volt rá.
„Ez volt az első szezonom magyar csapatban – és a legsikeresebb, ahogy később kiderült. Nagyon pozitívan emlékszem vissza arra az időre, amikor Fehérváron játszottam, és elértük a végső célt: megnyerni a kupát!”
A győzelem utáni ünneplés különösen megmaradt benne: „Azt a pillanatot, amikor a Városházán fentről néztük, hányan jöttek gratulálni, soha nem felejtem el. Jó érzés volt, hogy ennyien szurkoltak nekünk. Oroszországban ilyet sajnos nem tapasztaltam.”
A magyar kézilabda és életstílus gyorsan otthonossá vált számára: „Nagyon jó volt a csapat, sokan segítettek beilleszkedni, és Edinától is sok támogatást kaptam. Nagyon megszerettem őt.”
A pályafutása során szerzett élmények máig kísérik: „Mai napig is vannak ismerősök, akik emlegetik, hogy milyen hatalmas bravúrral vertük meg a Győrt. Nagyon örülök, hogy ehhez én is hozzájárulhattam.”
Elena azóta boldog anyuka, de a kézilabdától nem szakadt el:
„Szülés után is folytattam a kézilabdázást, de már nem olyan magas szinten. Jelenleg testnevelést tanítok Tökölön, emellett utánpótlás csapatokat is edzek, és az NB II-es tököli csapatban játszom.”
Vaszari Virág
A fiatal Vaszari Virág számára a 2004/2005-ös szezon nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is sorsfordító volt. Az EHF Kupa-győzelem mellett barátságokat és értékeket is kapott, amelyeket most edzőként ad tovább.
„Fiatal voltam és hálás, hogy egy ilyen fantasztikus csapatnak a részese lehetek. Különleges emberekkel dolgozhattam együtt, és életre szóló kapcsolatok, barátságok alakultak ki.”
A siker egyik kulcsát a közös hitben látta: „Attól volt különös ez a csapat, hogy elhitte, együtt bármire képes lehet. Edzőként most én is ezt próbálom átadni a játékosaimnak – hogy a saját magukba vetett hit mindennél fontosabb.”
Szabó Edina szerepe mély nyomot hagyott benne: „Edina szenzációs ember, aki a lehető legprofibban dolgozott velünk.”
Virág játékoskarrierjének végét sérülés hozta el: „2018-ig voltam aktív játékos. Egy Európa Kupa mérkőzésen harmadszor szakadt el a keresztszalagom, majd nem sokkal később anya lettem. Akkor döntöttem úgy, hogy az életben más is van a kézilabdán kívül.”
Jelenleg is a sport világában él: „Dortmundban élek a családommal, és középiskolában tanítok matematikát és testnevelést. Emellett a BVB utánpótlásában másodedző vagyok – jelenleg a német bajnoki Final4-ra készülünk.”
Viktoriya Ulyanich
A védekezés specialistájaként ismert ukrán játékos, Viktoriya Ulyanich számára is emlékezetes maradt a 2004/2005-ös idény. A nemzetközi siker hazájában is visszhangot kapott.
„Nagyon jó emlékeim maradtak ebből az időszakból. Ez a siker nagy tiszteletet hozott nekem az ukrán kézilabdás közegben.”
Néhány évvel később visszavonult, majd új életet kezdett:
„Még néhány évig játszottam, amíg lehetőségem volt, aztán családot alapítottam, született egy kisfiam. Jelenleg Spanyolországban élek a családommal, nem dolgozom.”
Bár ma már más területen éli életét, a fehérvári sikert sosem feledi.
Brecska Barbara
Brecska Barbara húszévesen került be a felnőttcsapatba, de már akkor is érezte, hogy valami különleges részesévé vált. A fiatal jobbátlövő elszántsággal tanult a tapasztaltabb társaktól, és bár pályafutása később Németországba vezetett, a fehérvári szezon emléke mindmáig meghatározó számára.
„Óriási élmény volt, hogy húszévesen abban a közegben edzhettem és játszhattam meccseket. Mi, fiatalok minden nap azon dolgoztunk, hogy a rutinos, extrákat nyújtó csapattársainktól a kézilabda minden csínját-bínját elleshessük és megtanulhassuk.”
A szezon sikerét egyértelműen az egységben és a közös hitben látta: „Egy ezer fokon égő edző kiváló mentalitással, extázisban védő kapus, elszánt játékosok a pályán és azon kívül is. Összetartás, hit, akarat – ezekkel a szavakkal tudnám legjobban jellemezni azt a csapatot.”
A legnagyobb sikert, az EHF Kupa-győzelmet azóta is hálával őrzi:
„Egyszerűen nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az időszaknak.”
Fehérvár után Békéscsabán (2005/2006), majd Vácott (2006/2007) folytatta, ezt követően pedig Németországba szerződött – előbb a VfL Oldenburghoz, majd hét szezont töltött az akkor frissen alakult SG BBM Bietigheim csapatánál.
A visszavonulásáról így mesél: „Ez hosszabb folyamat volt. Az utolsó szezonomban már nehezebben indultam el edzésre egy-egy fárasztóbb munkanap után, és éreztem, hogy fizikailag sem vagyok mindig olyan állapotban, amilyenben szerettem volna. 2014-ben, harmincévesen fejeztem be a profi kézilabdát.”
De nem sokkal később mégis visszatért a pályára: „Pár hónap múlva újra a csarnokban találtam magam – két szezont még amatőr szinten is játszottam egy kisebb egyesületnél, ahol a tapasztalatommal sokat tudtam segíteni a csapatnak.”
A sport mellett civil karrierjére is épített: „Amikor Bietigheimbe kerültem, az egyik főszponzornál kezdtem el egy duális képzést ingatlanszakirányban. Azóta is nagyon szeretem a munkámat – immár 17 éve ezzel foglalkozom.”
2022-ben új fejezet kezdődött az életében: „Megszületett a kislányunk, és a férjemmel már nagyon várjuk, hogy újra elinduljon nálunk a kézilabdás élet. Meglátjuk, mit hoz a jövő.”
Bár a sportban a sikerek gyorsan változnak, vannak olyan pillanatok, amelyek az idő múlásával csak még értékesebbé válnak. Az EHF Kupa-győzelem húsz év távlatából sem veszített jelentőségéből: újra és újra előkerül emlékként, mérföldkőként, bizonyítékként arra, mire képes egy csapat, ha minden tagja ugyanabba az irányba húz, és hisz a közös célban.
Ahogy ezek a játékosok mesélnek az emlékekről, érződik, hogy az akkor átélt pillanatok nem csak sporttörténeti szempontból voltak jelentősek – hanem meghatározták a saját életútjukat is. A győzelem már húszéves, de az üzenete örök: a hit, az összefogás és a szenvedély valóban csodákra képes.
albakezi.hu
2025.05.28 19:25
